Pultból a mikrofon mögé
2010.03.03. 21:46
Néhány hónapja nagy szenzációtól hangos a kecskeméti könnyűzene világa: városunk ugyanis egy újabb tehetséges ikonnal ajándékozta meg az ország tinirajongóit. Bihal Roland alias Roli, akit az alternatív zene szerelmesei színpadról, mások pedig a város egyik legfelkapottabb szórakozóhelyének pultja mögül ismerhetnek, december óta hivatalosan is a NO THANX Zenekar frontembere.
Hogyan indult el a zenei karriered?
-2008-ban a Megasztár 4-ben próbáltam szerencsét miután az első bandám a Hangover feloszlott. Ott több ezer jelentkezőből a legjobb kétszázig jutottam. A jó eredmény ellenére kicsit mégis letört voltam, de egy hét lehangoltság után úgy döntöttem, hogy nem adom fel a dolgot. Kerestem gyorsan egy másik bandát amiben énekelhettem ,mert rájöttem, hogy zene nélkül nem tudok létezni. Általában kecskeméti bandákban énekelgettem. Legelőször a Hangoverben majd a Demonaxban (pár hónapra csatlakoztam hozzájuk) ezt követte az Eurochild és az Angeldust.
Milyen stílus/ ok állnak közel hozzád?
-Mindenre nyitott vagyok zeneileg: lehet az éppen rock, pop, metal, electro vagy disco csak igényes, élvezhető műfaj legyen.
Hogyan jött a felkérés, hogy a NO THANX zenekar frontembere legyél?
-A dolog tulajdonképpen nagyon egyszerű: jókor voltam a jó helyen. A korábbi énekes Erik kilépése miatt ugyanis üresedés volt ezen a poszton. A csapat ott volt a szegedi, szabadtéri Megasztáros castingon, ahol épp koncerteztek és a nap folyamán felfigyeltek rám. Amikor megsejtették, hogy Erik távozni akar, rám kerestek egy közösségi portálon és látták, hogy az akkori zenekarommal Budapesten is vállalunk koncerteket. Eljöttek a legközelebbi fellépésemre, majd a program végén Dávid (a gitáros) elkérte a számomat. Így került sor az első közös próbára, ami után mindenki számára világossá vált, hogy nekem ott a helyem a zenekarban.
Azonnal igent mondtál, vagy gondolkoztál rajta?
-Egy hetet filóztam rajta, de aztán örömmel belementem.
Milyen volt a beilleszkedés, hogyan jössz ki a fiúkkal?
-Nagyon meglepődtem, ugyanakkor jól is esett, hogy egyből befogadtak. Ez egy barátságos, kedves huszonévesekből álló társaság, ahol mindenkit egyformán kedvelek. Még egyik zenekaromban sem volt ilyen béke, kölcsönös tisztelet és összhang. Rengeteg vicces dolog történik velünk. Az egyik legemlékezetesebb talán az első közös bulizásunk alkalmával történt, amikor egyik szórakozóhelyről a másikra járkáltunk Budapesten, én pedig út közben kiszúrtam egy emberkét, aki éppen akkor hatalmasat esett a csúszós úton. Csak én voltam szemtanúja a dolognak, ezért meg akartam mutatni a srácoknak, ám eközben egy jó kis mátrixos mozdulattal én is a betonon landoltam. Ezt a mutatványt azóta is sokat emlegetjük.
Hogyan zajlanak a próbák? Mi a helyzet a fellépésekkel?
-Budapesten a Próbazóna nevű helyen gyakorlunk, ahol olyan nagyszerű hazai zenekarok próbálnak, mint a Bikini vagy a Hoolingans. Most azonban az ünnepekre való tekintettel pihenő van. Januárban lesz pár fellépésünk, de a készülő új album miatt -ami várhatóan februárban jelenik meg- nem sok időnk jut a koncertezésre.
A NO THANX-et sokan az emo hazai képviselőinek tartják…Mennyire helytálló gondolatok ezek?
-Semennyire! Pop-rock zenét játszanak/játszunk!
Mi a véleményed az EMO-ról, mint zene és mint jelenség?
-Nekem bejön az amerikai emo zene mivel, mint mondtam minden zenei ágazatot kedvelek. A stílus, mint öltözködés tetszik, de szellemiségében nem tartom magam annak, hiszen életvidám ember vagyok, akárcsak a NO THANX zenekarból mindenki!
Mennyi dicséret, esetleg kritika ér?
-Sokan gratulálnak és büszkék rám az ismerőseim közül, hiszen aki zenélni kezd annak ez az álma, hogy idáig eljusson és nekem sikerült. Kritika is ér természetesen, mint mindenkit, hiszen olyan ember még nem született a világra akit mindenki szeretne. Közösségi portálokon, ismerőskereső oldalakon kapom a velem kapcsolatos leveleket, de negatívum általában csak a zenekar régi arculata miatt ér. Fő feladatomnak érzem tehát, hogy ezen változtassak.
Hogyan lehet kezelni a hirtelen jött hírnevet?
-Nagyon nehéz igazából! Lehet sablondumának tartják ezt az emberek, de most már nem csak a szüleimnek, barátaimnak kell megfelelnem, hanem az egész országnak. Sok ember megváltozott körülöttem, de hát ezt valahol természetesnek tartom. Már előfordul, hogy az ellenségeim is kezet nyújtanak nekem.
Van barátnőd vagy reménykedhetnek a tinilányok?
-Nincs barátnőm! Nemrég léptem ki egy három éves kapcsolatból. Ismerkedni persze szabad, de ezt az életvitelt nagyon kevés lány tudja elviselni.
Hogyan látod a kezdő zenészek, zenekarok, énekesek helyzetét Magyarországon?
-Úgy tapasztalom, hogy a fiatal zenészeknek ma előnye van az előrejutásra, ugyanakkor arra is fel kell készülniük, hogy két-három év mire a szakma is elfogadja, hogy befutottak. Kecskeméti kezdő zenekarok esetében azt látom, hogy amint megvan az első nagyobb siker elbízzák magukat és nem fejlődnek tovább.
Pedig a jó zenész olyan, mint a jó pap: holtig tanul. A legfontosabb az alázat, a kompromisszumkészség, a tisztelet, a zenei nyitottság és a maximalizmus önmagunkkal szemben. Mindig kell, hogy lebegjen egy cél az ember előtt.
Mit gondolsz milyen lehetőséget jelent neked a későbbiekben, ebben a szakmában, hogy most az egyik legismertebb hazai banda frontembere vagy?
-Megnyíltak bizonyos kapuk, amikkel valószínűleg élni is fogok. Nagyon jól tudom, hogy életem végéig nem fog tartani a siker és a csillogás, de mindent megteszek azért, hogy a zenekar jó irányba haladjon. Már az is nagy megtiszteltetés, hogy akikre felnézek – és ez alatt a Hooligans zenekart értem- nagyon kedvesen fogadtak a kecskeméti koncertjük alkalmával a VIP-részlegben.
Mit vársz a 2010-es évtől?
-Sok nyári koncertet, hogy megmutathassuk milyenné is alakult a csapat.
[Forrás: vakum.hu]
|