|
A fekete nap gyermekei
2009.12.31. 13:04
Sokszor könnyes arccal,
kigúnyolt, büszke daccal
menetelsz
míg csak bírsz.
De tudtad jól, hogy eljön,
ki fentről néz egy felhőn,
s veled lesz,
mikor sírsz.
Úgy érzed, nem bírod már!
Szólítsd, és újra földre száll,
s így szól majd hozzád:
Hívtál, (A fekete nap)
Vártál, (gyermeke vagy!)
Széllel szemben állva,
Megváltásra várva
Sírtál, (A fekete nap)
vártál, (gyermeke vagy!)
S én könnyedet letörlöm,
a romok közt a földön!
Nem látták meg benned,
hogy másról szól a lelked,
mert szabadabb,
és többet érsz.
Kilógsz már rég a sorból,
hisz mást kaptál a sorstól,
de szíved rab,
míg köztük élsz.
Úgy érzed, nem bírod már!
Szólítsd, és újra földre száll,
s így szól majd hozzád:
Hívtál, (A fekete nap)
Vártál, (gyermeke vagy!)
Széllel szemben állva,
Megváltásra várva
Sírtál, (A fekete nap)
vártál, (gyermeke vagy!)
S én könnyedet letörlöm,
a romok közt a földön!
Hívtál, (A fekete nap)
Vártál, (gyermeke vagy!)
Széllel szemben állva,
Megváltásra várva
Sírtál, (A fekete nap)
vártál, (gyermeke vagy!)
S én könnyedet letörlöm,
a romok közt a földön!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
